Gázáremelés, elzárt gázexport, levágott gázcsonkok. 2011-re ezek nap mint nap hallható fogalommá váltak. A lakosság többségének hatalmas megkönnyebbülés lenne a gázszolgáltatótól való függetlenedés. Mivel Magyarország importfüggő ország, a közérdek is a fogyasztás visszafogását diktálja. Nem is beszélve a lakossági megtakarításokon keletkező vásárlói potenciál növekedéséről. Jelenleg erre lakossági szinten egy megoldás létezik: a passzívház.

Passzívházakról sokan sokféleképp vélekednek. Sokan megírták már, hogy nehéz egy olyan házban élni, ahol fix ablakok közé zárva, csak szellőztetőn keresztül lélegezhetünk, ahol a számunkra kedves lakáselrendezést fel kellett adni az energetikai hatékonyság miatt.

Talán igazak is voltak ezek a megállapítások a 90-es években, amikor a passzívház technológia minden egyes ház megépültével tapasztalatot gyűjtött, gyermekcipőben járt. Mára azonban szó sincs ilyen megkötésekről, a technológia és a tervezési lehetőségek adta szabadság vetekszik egy hagyományos házéval. Megfelelően átgondolt tervezés mellett szinte minden elrendezés megoldható, szellőztetni nyugodtan lehet ablakon, ajtón vagy tetőablakon át.

Felmerül a kérdés, hogyan lehet ekkora szabadság mellett mégis képes a passzívház a hagyományos gázüzemű fűtési rendszerek nélkülözésére. A válasz erre az, hogy kisebb, de természetközelibb energiaforrások felhasználásával, illetve a rendelkezésre álló energia átgondolt elosztásával.

Vegyük ezeket sorra: jelenleg az energiaforrás a gázszolgáltató, ahonnan az import gáz egy általában túlméretezett kazánba kerül, ami alacsony hatásfokkal elégeti azt, és a hőt aránytalanul elosztja a lakásban. Még rosszabb esetben a hőt előállítják egy üzemben, és távhőként érkezik a lakásba, ahol aztán gyakran télen is nyitott ablaknál kell aludni.

Mindezek helyett a passzívház felhasználja azokat a kisebb hőforrásokat, melyeket jelenleg veszni hagyunk: a zuhanyba lefolyó forró víz hőjét, a főzéskor keletkező hőt, a lakásban élők teste által termelt hőt, a napfény hőjét. Amikor pedig a leghidegebb hónapokban ezek sem elegendőek, napkollektor, vagy talajkollektor biztosítja a komforthoz szükséges hőmennyiséget.

A lakásba bejutott energiát a légcserélő rendszer egyenletesen osztja el, így nem kell nyáron menekülni a napfényesebb nappaliból, illetve télen is kellemes hőmérséklet van például a fürdőszobában. A távozó használt levegő egy hőcserélőn megy keresztül, felmelegítve a beérkező hideg levegőt, így a szellőztetési hőveszteség is minimális.

A tájolás, illetve az ennek megfelelően tervezett üvegezés maximálisra növeli a téli szoláris hőnyereséget. A megfelelően túlnyújtott tetőidomok illetve árnyékolók pedig a magas nyári napsugarak ellen védenek, így csökkentve minimálisra a klimatizálásba fektetendő energiát – melyet amúgy a talajkollektor el tud végezni.

Mibe kerül az építtetőnek a függetlenedés ezen formája? Sokkal gondosabb, részletesebb tervezést, szakértő csapattal dolgozó, és folyamatosan felügyelt kivitelezést kell fizetnie. Ezeknek azonban magától értetődőnek kellene lennie, ha az ember igényes körülmények között szeretne akár évtizedekig élni, és jelen esetben néhány éven belül megtérülő többletkiadással járnak.

A közérdekkel és a magánérdekkel is egyező megoldás létezik, bizonyított, most már csak a fogyasztói oldal értékrendjének kell felnőnie európai társainkéhoz.