35. Passzív Könyvesház Debrecenben - azaz családiház a könyvek között
Dudás Bence, Mapasz ügyvezető írása
Sokan mondják, hogy a könyveknek kezd lejárni az ideje, és helyüket átveszik az e-bookok és i-podok, azaz a technológia világa. Én ezt a változást nem szeretném, minden porcikám ellenkezik - azt érzem, hogy a szellem egy darabja veszne el így...a könyv fizikai mivolta (lapok, borító, a könyv tapintása, illata) és annak tartalma egységet képez. Külcsín és belbecs egysége - olyan mint egy jó ház - minden momentumában a ház szellemiségét képviseli. Ha ebből az egységből a külcsín -a könyv fizikai megjelenése - elvész, az egység vész el, az átadandó, sokszor nem betűkkel leírt üzenet sérül meg végletesen. A mai világban érték a "sok" - például az, hogy egy parányi adathordozón könyvtárnyi anyagok, tartalmak birtokosai lehetünk és ha megunjuk az egyik könyvet, már több tucat másik közül válogathatunk - és nem vesszük észre, hogy ezzel a fogyasztói szemlélettel, a mennyiség birtoklásával az egyedi pillanatoktól fosztjuk meg önmagunkat.
Ebben a korszellemben üde színfolt volt az a Debreceni orvos házaspár megkeresése, akik passzívház-otthonuk tervezését bízták ránk és már az első egyeztetésen kiderült, hogy nekik sok könyvük van és bizony ők szeretnének egy könyvtárat maguknak, ahol féltett gyűjteményük helyet találhat és amely szinte a ház szellemi alapját is lefekteti.
Végre!:) Olyan megbízás, ami az embert inspirálja mozgatja. Minden tervezési munka sikerének a titka a megbízó és tervező együttgondolkodásának a szintje - ha a tervező rá tud hangolódni a megbízóra, kitanulja annak mindennapi életét - talán még olyan szokásokra is ráérez, amiket még a megrendelő sem tud, hogy arra vágyik a majdani, új otthonában. Ebből a közös munkából, közös gondolkodásból fakadhatnak jó és élhető otthonok - házak helyett. De ehhez a megrendelőre is szükség van, aki megbízik a tervezőben, engedi álmodni - hisz érte álmodik - és nem köti meg a kezét az első találkozásra hozott, kockás papírra rajzolt "ezt rajzolja le, építész úr" vázlatokkal, hiszen ő minden tud, neki csak kell valaki, aki a terveit ledokumentálja. Ebből az elvárásból nem származhat "meglepetés" a megrendelő számára és nem származhat "nem is gondoltam volna, hogy ezt is lehet" otthon sem, hiszen nincs meg ennek előfeltétele - a kudarc és a csalódottság szinte az első pillanatoktól kezdve garantált.
Mi a megrendelőinkkel sokat egyeztettünk, és relatív sokat beszélgettünk. És mivel a távolság nagy volt Budapest és Debrecen között, jobbára Skypon - a modern technika vívmányai. Persze jobb lett volna személyesen, de ez benzinileg kivitelezhetetlennek tűnt és az online beszélgetés is megfelelt a célnak.
A helyszín egy Debrecen környéki kistelepülés volt - sík terep, családi házas övezet, a Magyarországi sátortetők és beépítésileg és "stílusilag" is kaotikus, ház mögötti sufnivilág kellős közepén. A telek már adott volt és nem a passzívházaknál szokásos, tervezővel való közös kiválasztás eredménye. Szerencsére széles és jó fekvésű passzívház kialakítására. A megrendelő beleszeretett a telken található lilaakácba illetve az utcafronton álló, védelmet nyújtó fenyőbe, amely így újabb támpontokat adott a tervezés folyásában.
Lassan haladtunk és nem is csoda, hiszen a vázlatterv kialakításánál - ami pedig csak az építészeti alapkoncepciót kell hogy tartalmazza, sematikusan - már az engedélyezési terv és kiviteli terv részleteibe is belebonyolódtunk: ez jó is volt és rossz is: lassan haladtunk a tervezéssel, ami így a tervezői szempontból nehezen ütemezhetővé tette a munkát és olykor túl sok időt engedtünk a megrendelőnek egyes döntések meghozatalában (ami egyébként nekik sem jó, mert általában ők is elég hamar megérezték, hogy mi lenne a jó), de így viszont minden megoldást megfontoltuk és átrágtunk. "Every day is school day" - ahogy egy angol barátom mondaná - hát ebből én azt tanultam, hogy a megrendelőt és magamat is már a közös munka elkezdésénél érdemes egy átgondolt tervezési ütemtervvel meglepni - ez mindenkinek jó: nem folyik szét a tervezési munka és a megrendelő is tudja, hogy mi mikorra készül el.
A ház szellemi alapja a könyvtár lett, amit a szokatlan, kör alakú bástya forma is erősít, hogy első pillantásra érezzük, hogy az épület ezen része "más". Itt lehet olvasni, dolgozni, filmet nézni, itt lehet a gyerekek kuckója, vagy csak élvezni a napsütést a galérián pilledve, kilátással a "birtokra" - olyan lett, mint egy hajó parancsnoki hídja. Ide egy tágas előszobából lehet belépni, amiből a fürdő, vendég wc, tároló nyílik.
Az épület másik attrakciója az a nagyméretű nappali, amely jelentős ablakfelülettel fordul dél felé világos és egészséges életteret kialakítva és légterében kapcsolódik a konyhához, étkezőhöz, illetve kijárást is biztosít a pergolával fedett étkezőterasz felé.
Az emeleten a család intim zónája található, ahol a szülök és gyerekek elkülönítve, de mégis közel pihenhetnek. Az épülethez egy nagyméretű pincét is kialakítunk, amely a gyerekek dühöngőjét és a szülők hobbiszobáját is elnyeli.
A passzívház kialakítás újszerűnek tűnő, de ugyanakkor logikus megoldásokat kíván: az épületet igyekeztünk optimálisan délre szervezett, nagy méretű ablakokkal kialakítani, - amelyeknek a nyári árnyékolásáról gondoskodni kell-, hogy szinte a nap fűtse fel a házat a téli hónapokban. Az épület határoló szerkezeteit (külső falak, tető és pincepadló) 25-30 cm vastag hőszigeteléssel láttuk el, illetve korszerű, passzívház kritériumoknak megfelelő nyílászárókat helyeztünk el, amelyek a bevitt hőt, - mint a termosz fala - bent tartják az épületben. Egy ilyen jól szigetelt, hóhídmentes épületben mesterséges szellőztető rendszer segítségével cseréljük a levegőt és az így "minimálissá vált" fűtésigényt hőcserélő alkalmazásával (bent levő levegő hőjét átadja a beszívott hideg friss levegőnek) és kis teljesítményű fűtőszál segítségével elégítjük ki. A használati meleg víz előállítására napkollektort használunk.
Jelenleg a családi ház engedélyezési eljárása folyik, amelyet a passzívháznál fokozottan szükséges kiviteli tervek elkészítése követ majd.