Tiszadob már a 15. század óta az Andrássyak birtoka volt, de egészen a 19. század utolsó negyedéig nem tartozott a család fontosabb birtokai és rezidenciái közé. Ennek oka lehetett a birtok megosztottsága, valamint a gyakori árvizek, amelyek bizonytalan gazdálkodási feltételeket teremtettek.
A szabadságharc leverése után elítélt, majd politikailag rehabilitált idősebb Andrássy Gyula a kiegyezés után kulcsszerepet játszott nemcsak miniszterelnökként, de az egész Észak-alföldi régió jövőjét meghatározó Tisza-szabályozásokban is. A Tisza védőtöltéseinek a megépítése és ennek kapcsán végül a tiszadobi folyóág élő Tiszától való levágása tette lehetővé a tiszadobi birtok jövedelmezőbb használását, és egy európai színvonalú kastély megépítését.
Kevéssé ismert tény, idősebb Andrássy Gyula először nem a ma is álló kastélyt építette fel Tiszadobon, hanem a falu mellett folyó Tisza partján, egy szomszédos magaslaton épített egy kisebb épületet 1870 után. Ez volt az úgynevezett kiskastély, vagy más néven „fakastély”, amely egy faszerkezetű, tornyos épület volt. A hagyomány szerint a kis kastély a nagy kastély építése közben égett le.
A tornyokkal gazdagon tagolt, összetett tömegű kastély négyszögletes magja háromszintes, tornyai közül kettő egy szinttel magasabb. Eredetileg fazsindellyel volt fedve, ma eternit palafedés van rajta. A meredek hajlásszögű tetősíkokon gazdag kiképzésű, nagyméretű tetőablakok ülnek. A vakolt homlokzatú épület 1,5 m magas puha mészkő lábazaton áll. Az első emeleti padlóvonal magasságában övpárkány, a tornyokat a főpárkány magasságában gyámsor díszíti. Négyszögletes, nagyméretű ablaknyílásait kváderes kőkeret hangsúlyozza.
Az épülethez az északi (kert felőli) oldalon úgynevezett kettős terasz csatlakozik, amelyet középen kétirányba ívesen kiforduló lépcsőkar oszt ketté.
A főbejáraton érkező szemlélő a délkeleti saroktoronyban húzódó, a második emeletig nyitott légtérben elhelyezett főlépcsőházba érkezik meg, amelyben gazdag fafaragásos korláttal ellátott, háromkarú tölgyfa lépcső nyújt impozáns látványt. A főlépcsőházból a családi címerrel ékesített, háromosztású, ólmozott üvegajtón keresztül a hallba léphetünk.
Ma a hallból meglepően kisméretű ajtó vezet be ifj. Andrássy Gyula dolgozószobájába, amely korábban sokkal díszesebben volt berendezve.
A gróf hálószobájának fő dísze volt a nyolcszögletű színes fajansz kályha, színes figurális reliefekkel. A hálószobából egy keskeny ajtó vezetett a gróf fürdőszobájába, mellette egy másik a kis személyzeti folyosóra nyílt.
A tiszadobi kastély nagyszalonjában álló kandalló gazdag részletképzésű és tölgyfaborítású. A termet felül növénymotívumos, hullámzó profilokkal mozgalmassá tett, míves gipszstukkó mennyezet zárja le, amely ma is látható. A belső térben kazettás lábazat, a falakon keretezett faltükrök voltak, amelyek textil kárpittal voltak fedve. A kettős terasz a nagyszalon négyzetes alaprajzából kiugró kisebb térből közelíthető meg.
A zeneszalonba egy négyszárnyú, spalettás, táblás ajtó vezet át a nagyszalonból. Mennyezetét gipszstukkó, falait alacsony, barnára lakkozott lambéria, fölötte sárgás, mintázott feszített szövetkárpit vonta be. A zeneszalon északkeleti sarkából egy íves nyílás vezet a toronyban elhelyezett, kör alaprajzú könyvtárba.
A kastély délkeleti részében, az ún. fekete ebédlő folytatásában volt megtalálható a nagy ebédlő. A nagy ebédlőt és a fekete ebédlőt nagyon szép és gazdag részletképzésű, kétszárnyú ajtó köti össze. Ennek az épületszárnynak a legértékesebb része az a bővítmény, amelyben a Rippl-Rónai tervezte iparművészeti együttest elhelyezték. A mennyezetburkolat itt fényezett mahagóni fából készült, melynek közepén 4x3 m méretű színes, ólomba foglalt üveg felülvilágító volt elhelyezve.
Az udvari nagy konyha világos, tágas helyiségében a keramit padozaton egy takaréktűzhely három sütővel, előmelegítővel és három főzőlyukkal; továbbá öntöttvas kagyló vízvezetékkel jelentett korszerű felszerelést.
A park építésével kapcsolatban a tervező és a kivitelező szakemberek nehéz helyzetben voltak, mivel mind alkotója, mind építésének ideje ismeretlen volt. Az elmúlt években történt kutatások azonban sok új dolgot derítettek ki, amely most már viszonylag pontos képet mutat a kastélypark építésére vonatkozóan.
Szabó Kálmán kertészmester a szerencsi és dánosi kastélyparkhoz hasonlóan Tiszadobon is egy tájkertet hozott létre a kastélytól délre fekvő területen, az egykori ólaskertek helyén. Az angolkert kanyargós útjaival, fasoraival jellemzően festői, természetes összhatásra törekedett. Ebben a tájkertben, a Tokaj felé irányuló nyiladék elején, a kastély kerti homlokzata előtt sajátos zárványként jelent meg egy szépen kialakított kertrész, amelyet ma mindenki labirintusnak nevez.
