Napjaink vakolatai olyan messze kerültek a hagyományos, és természetes anyagoktól, hogy tulajdonképpen kirívónak számítanak ezek az évszázadokon át jól bevált megoldások. Az egyre inkább teret hódító ökologikus gondolkodás azonban ezen a területen is érvényesülni tudott, és már léteznek kereskedelemben kapható, európai minőségű agyag- és vályogvakolatok. Ezekről bővebben az Építés Spektrum áprilisi számában lehet olvasni, addig jöjjön egy rövid kivonat:

A bútorok, szőnyegek, festékek, lakkok lakótereinkbe különböző mennyiségben illékony organikus vegyületeket sugároznak (VOC, Volatile Organic Compounds).  Nagy koncentrációban ezek enyhébb esetben kellemetlen szagokat képeznek, rosszabb esetben komoly egészségkárosító hatásuk lehet. Otthonainkban arra kell törekedjünk, hogy ezeket az anyagokat minél alacsonyabb szinten tartsuk. A vakolatoknak nagy szerepe van abban, hogy otthonaink lakóklímáját befolyásolja, mert egyes vakolatok nemcsak nedvességet képesek felvenni, majd utána leadni, hanem a VOC-k (illékony organikus vegyületek, mint például ragasztó, benzol… ) felvételében és semlegesítésében is óriási javulást hoznak.

Vakolataink kiválasztásánál manapság már nem elegendő kizárólag esztétikum alapján választani, arra is ajánlatos figyelnünk, hogy otthonaink lakóklímájára milyen hatással bírnak. Az úgynevezett nyílt diffúziójú felületképző anyagok képesek nedvességet és VOC-t felvenni, eltárolni, és leadni azokat.

Adszorpció alatt a következő fogalmat értjük: gázok, folyadékok, vagy oldott szilárd anyagok megkötődése szilárd anyagok felületén.

Deszorpció: Anyagokban és főképp azok felületén szorpció által megkötött gázok felszabadulása.

Azt hogy egy anyag képes-e VOC-t megkötni és milyen mértékben, az nagyban függ a felület kialakítástól és az adszorbeálandó anyagok kémiai és fizikai tulajdonságaitól. A Tonputz vakolatok gyártójával (EMOTON GmbH) együttműködve a Holzforschung Austria (HFA) kutatóintézet megvizsgálta az egyes vakolatokat a VOC-kel szemben. A vakolatok nagyban különbözhetnek összetételükben és struktúrájukban (porózusság). Az adszorpció egy felületi folyamat, mely annál erősebb, minél nagyobb a felület, amely a részecskék között a vegyületeket elraktározza. Ha a felületen sok a molekulák számára hozzáférhető pórus, úgy effektíve nagyobb a felület és több anyagot képes megkötni.

A tesztkamrák

Az egyes próbák vizsgálatánál állandó körülményeket alkalmaztak (nincs légcsere) mérőtartályokat készítettek, ahol mind a VOC-k hozzáadása mind pedig a mintavételi lehetőség megoldható. A próbaanyagok süllyesztve kerülnek elhelyezésre a tesztkamrában, azután a VOC-keverék bevitelre került a nyíláson keresztül, anélkül hogy a minta átnedvesedett volna. A hőmérséklet és a nedvességtartalom a kísérlethez beállításra került és a kísérlet alatt nem változtattuk.  24 óra elteltével a mintákat kivettük a tesztkamrából GC-MS detektorral megvizsgáltuk.  A vakolat VOC-t vett fel így a kamrából a mennyiségkoncentráció a kamrában lecsökkent.  Összehasonlításként a tesztkamrával amelyben nem helyeztek el vakolatmintát és amelyikben igen, könnyen megállapítható mekkora az adszorpció mértéke.

Az eredmények

A kísérletsorozatok eredményei azt mutatják, hogy az összes vakolat Hexanal és n-Butylacetat  felvevő képességgel bír. Nem meglepetés, hogy akár az Aldehidek és az észterek (cigarettafüst és ragasztóanyagok) poláris részekkel rendelkeznek, amelyek a vakolat poláris részei kölcsönhatásba léphetnek.

Az információkat az Emoton Kft. bocsátotta rendelkezésre.