A hőszigetelés forradalma

Nincs olyan építőipari kiállítás, expo, vagy akár hírlevél, ahol ne jelenne meg egynéhány hőszigeteléssel kapcsolatos írás, hirdetés. A korábban önmagában hőszigetelő szerepűnek is reklámozott falazóelemeket még be lehetne építeni külön hőszigetelés nélkül, de már a közepes igényszintű épületeknél sem szokás. Az épületek energetikai követelményei évről évre szigorodnak, és lassan senki nem tudja elképzelni újépítésű lakását „meztelenül”, szigetelés nélkül, ahogyan az bő tíz éve még általánosan elfogadott volt.

A kérdés jogos, a szemlélet változott ekkorát, a szigetelések lettek ennyire megtérülőek, vagy csak a követelmények szigorodása kényszeríti rá az építőipart a változtatásra. Valószínűsíthető, hogy beruházásonként más és más arányban, de mindhárom indok szerepel. Mára a legoptimistább ember sem gondolja hosszú távon fenntarthatónak a jelenlegi földgázra és kőolajra épülő fűtési rendszereket, és a szigorodó szabványok is egy irányba terelik a közvéleményt. Ami a szigetelő anyagok árát illeti, a verseny folyamatos új belépői miatt, valamint az építőipar évek óta húzódó mélyrepülése miatt is megfizethetőbbek a korábban elképzelhetetlen vastagságú hőszigetelések.

Fontos lenne azonban a szemlélet további módosítása, csiszolása, mert ha az építőipar esetleges fellendülése megemeli az árakat, és egy esetleges politikai vagy elhibázott gazdasági döntés enyhíti a követelményeket, akkor egyedül az energiatudatos magatartás tarthatja helyes pályán az építőipart.

Mit is értünk vastag hőszigetelés alatt?

Egy hagyományos falazat a manapság átlagosnak számító 6 cm-es hőszigeteléssel 0, 5 watt energiát enged át egységnyi falfelületen, egységnyi hőfok-különbség esetén. Ugyanez egy passzívház méretezett, 25-30 cm-es hőszigeteléssel ellátott falazata esetén 0,1 watt körüli. Látható tehát, hogy gyakorlatilag a hőszigetelés vastagsága aránylik a hőátbocsátáshoz, vagyis maga a teherhordó falazat érdemi szigetelésre nem alkalmas.

Hozzá kellene tehát szokni, hogy a falazat terheket hordjon, a hőszigetelés pedig az épület termikus burkát képezze, és a kettőt ne próbáljuk meg újabb és újabb vegyes termékekkel (lyukacsos tégla, hőszigeteléssel kitöltött tégla, pórusbeton, stb) összemosni, mert akkor egyik funkciónak sem fognak maradéktalanul megfelelni.

A hőszigetelés forradalmának teljességéhez azonban nem elég, hogy minden épület minden határoló szerkezeténél alapvető és megkerülhetetlen elemmé válik. A jelenleg használatos hőszigetelések túlnyomó többsége kőolaj-származékokból készül, hatalmas energia befektetéssel. A cél az lenne, hogy ezek leváltása minél előbb megtörténjen,  sokkal természet-közelebbi, de ugyanolyan jó vagy jobb természetes anyagokra. Ilyenek például a faőrlemény, kókuszrost, cellulózrost, gyapjú, szalma, farost, szigetelőiszap, és sorolhatnánk.

Az első lépést ezen a téren Nagy Britanniában tették meg, ahol a német Passivhaus Institut által felállított passzívház minősítő rendszeren túlmenve ökológiai szempontból is osztályozzák az energiatudatos épületeket. A skála a Code of Sustainable Homes nevet kapta, és többek közt széndioxid-kibocsátás, ökológiai lábnyom, hulladékkezelés és vízhasználat szerint is értékeli az épületeket. Egy ilyen skálán pedig már tényleg csak a csúcstechnológiájuk mellett környezetkímélő anyagokból felépült házak szerepelhetnek jó helyen.

Kép: ökologikus szigetelőanyagok